„Ez télel?, - sötétedik hamar, Mindjárt homályba hull a kis szoba… Vajon derültebb volna s biztatóbb, Megnyugtatóbb és ígéretesebb, Ha valaki mellettem ülne most És fogná er?sen a kezemet, Fülembe suttogva varázs-igét? Talán ha betöltene Az, Akit most is csak hírb?l ismerek, Kihez esetlen imát dadogok És hatalmában félig sem hiszek Csak akarok, csak akarok… Ha visszahozná múlt novemberek Tengeralatti advent-illatát, Ha megtenné a képtelen csodát, És olyan volna ez a délután… Akkor talán, talán, talán
Reményik Sándor: Télel? /részlet/
Fénybe borulna most is a szobám.”
Reményik Sándor: Télel? /részlet/
„Ez télel?, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba…
Vajon derültebb volna s biztatóbb,
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná er?sen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?
Talán ha betöltene Az,
Akit most is csak hírb?l ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek
Csak akarok, csak akarok…
Ha visszahozná múlt novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután…
Akkor talán, talán, talán
Fénybe borulna most is a szobám.”